Együtt és külön

Egyenruhában vagyok, egyszerű egyenruhában, mint a réti fű. Egyenruhában, mint a búzaszem, kezdem, folytatom s végzem életem. Az egyenruhás tömeg alkotott, mindenkihez nagyon hasonlitok. De bármennyire anyám a tömeg, magam örülök, magam szenvedek, ahogy a harmatot s a nap tüzét minden szálán külön érzi a rét, vagy ahogy a kiégett földeken egyenkint hal meg a sok búzaszem.