Vang-An-Si

– Hiába! – hallotta ezerszer Sen-Tszung, a sárkánytrón ura. – Nincs remény! – és ijedten nézett a remete Vang-An-Si-ra. – Jobb nem tudnod, hogy mi van ott kint! – dörögte három ezredév és a Tanácsban csak a szent bölcs, Vang-An-Si rázta a fejét. Fejét rázta és így kiáltott: – De! tudd meg! s ne felejtsd soha! Én, Vang-An-Si, neveltelek föl, én és a filozófia; most tied a trón: megcsináljuk, mit még senki se mert, akart, az Isten Országát a földön, én, a gondolat, s te, a kard! – – Császár, ne akarj tudni semmit! – könyörgött a rémült Tanács. – Sen-Tszung, – könyörgött a szent, – tárd ki varázstornyod négy ablakát! – Ne, császár, ne hallgass a népre! – – Császár, hallgasd meg népedet! – És szólt Sen-Tszung, az ifju császár: – Vang-An-Si, én neked hiszek! – A torony négyfelé kitárult, a Tanács meghajtá fejét és Sen-Tszung, mit császár sohsem tett, hallgatta, miért sír a nép; a négy ablak négyfele tárult, és begyüjtötte mind a kínt, mit fél Ázsia szíve néma viharként döngött odakint. S a vihar feljajdult Keletről: – Császár, nincs munka, nincs kenyér! – – Kifoszt az uzsorás, a kalmár! – sírt a milliótorku Dél. – A bér! a tőke! – zúgta Észak és Nyugat zúgta: – A papok! – Sápadtan hallgatta a császár a négy beszélő ablakot. Sápadtan hallgatta a császár, amit még nem hallott soha: hogy a szabadság nem szabadság, a jog az őserdők joga, hogy a szegényt a fenevad pénz, mint tigris a nyulat, eszi, s a világ csak nézi a gyengét és legfeljebb megkönnyezi. Irtózva hallgatta a császár, hogy átkozódtak a szivek, hogy elsírták mind, amit szemébe nem mondtak volna soha meg; irtózva hallgatta a néma mennydörgést, amit a kulik kétszázmillió szíve vert és az imát: – Ég Fia, segíts! – Az ablak bezárult. – Hiába! Nincs remény! – mondta a Tanács. – De van! – tört ki Vang-An-Si, – császár, akard s itt lesz az új világ! – Akarom! – szólt és megölelte szent bölcsét Sen-Tszung: – Akarom! Tanítóm voltál, most is az vagy, kezedben minden hatalom! – És Vang-An-Si dolgozni kezdett és dolgozott tíz éven át. Védte a gyengét, tőrbe csalta a tigrist és a banditát. – Pénz, műhely s bolt: az államé mind, – hirdette, – én kereskedem, s mit agy és kéz, mit munka termel, elosztom becsületesen! – Tíz évig dolgozott a szent bölcs, büszkén, hogy amit most csinál, ezer év mulva is csak álom lesz más népek fiainál; békét hirdetett s ölt nyugodtan, ha ölnie kellett neki, angyalok voltak katonái s angyalok a hóhérai. Tíz évig dolgozott Vang-An-Si és dolgozott mindenkiért, kétszázmillió szíve volt és a vén világ arcot cserélt; látta: roppant számok és tervek bölcs kényszerben hogy épitik szerencse, önzés, bűn s örök harc fölé az ész s rend álmait. Tíz év… S a szent hívta a császárt és a Tanácsot. – Kész vagyok, itt a művem! – s az új világra kitárta a négy ablakot. Boldogan hajolt ki a császár, Vang-An-Si boldogan figyelt: köröttük a birodalomnak kétszázmillió szíve vert. Csend volt, mint mindig, titok és csend, de hatni kezdett a varázs, megszólalt kétszázmillió szív s a titokból lett vallomás: – Öld meg! – zúgta egy hang. Utána égig csapott a düh s a vád: – Öld meg! – Kit? – kérdezte a császár. – – Vang-An-Sit, a pokol fiát! – – A bölcsek bölcsét? – A bolondot! – – A szentet? – Ördög szentje volt! – Hallod? – nézett a bölcsre Sen-Tszung. – Öld meg: mindenkit kirabolt! – Öld meg! – az átok, mint a tenger özönlött a császár felé. – Őrültek! – kiáltott Vang-An-Si és kilépett a nép elé. – Őrültek! Elűztem a kalmárt!… – A tied épúgy becsapott! – Bankpénz helyett… – De katonákkal hajtottad be a kamatot! – Az úri tőke… – Spicliké lett! – A papok… – Azért nincs eső! – Munkahadsereg… – Mint a börtön! – Jövőtök… – Ma kell, nem jövő! – És már megint égig csapott a vihar, tombolt az új világ: – Most remény sincs meggazdagodni! Császár, öld meg a bestiát! – – Őrültek! – suttogta a császár s becsukta a négy ablakot, s elnémult kétszázmillió szív s az önzés újra hallgatott. Elnémult kétszázmillió szív, csak kettő beszélt odabent. – Hiába! – sóhajtott a császár. – Nincs remény! – sóhajtott a szent. – Ugy-e, mégis a régi rend jobb?! – tapsolt a győzelmes Tanács. És Vang-An-Si befalaztatta a szent torony négy ablakát.