Ősz
| Este van és ősz… És megállok: |
| oly hihetetlen ez az ősz! |
| A régit még szinte elérem, |
| oly közel van, oly ismerős. |
| Mint a ma reggel, oly közel van |
| Egy év telt el reggeltől estig |
|
| Egy egész év és nyoma sincsen – |
| lehúnytam a szemem: reggel volt, |
| kinyitom újra: este lett. |
| Kezdet s vég egybefut… Óh, hogy |
| zuhan az élet! hogy zuhan! |
| Egy perc, és minden összecsap, és |
| még egy s mindennek vége van. |
|
|
|