Ősz
Este van és ősz… És megállok: |
oly hihetetlen ez az ősz! |
A régit még szinte elérem, |
oly közel van, oly ismerős. |
Mint a ma reggel, oly közel van |
Egy év telt el reggeltől estig |
|
Egy egész év és nyoma sincsen – |
lehúnytam a szemem: reggel volt, |
kinyitom újra: este lett. |
Kezdet s vég egybefut… Óh, hogy |
zuhan az élet! hogy zuhan! |
Egy perc, és minden összecsap, és |
még egy s mindennek vége van. |
|
|
|