Hangverseny után
| A hegedűk végeztek, s úgy megyek most |
| mintha agyamban rakott volna fészket |
|
egy egész liget csalogány. |
|
| Még bennem a hegedűk remegése, |
| Visz az autóbusz, de dalába burkol |
|
egy egész liget csalogány. |
|
| Robog a kocsi, és semmit se hallok, |
|
oly jó ez a zsongó magány; |
| mint felhő röpdös körül és emelget |
|
egy egész liget csalogány. |
|
| Mintha felhők vinnének, úgy repűlök, |
|
úgy visz a kocsi, oly puhán; |
| és leszállunk a budai hegyeknél, |
|
én és egy liget csalogány. |
|
| S ahogy fölnézek a tavaszi égre |
|
e szép, magányos éjszakán, |
| csillagok ligete csattog köröttem |
|
s egy egész égbolt csalogány. |
|
|
|