Lóci elalszik

Azt hittük, már rég alszik, és egyszerre frissen, hangosan megszólalt a szomszéd szobából   Lóci, a kisfiam. „Anyuka, kit temetnek el?” – kérdezte; és mi, a nagyok, összenéztünk, és a szemünkben   veszély volt és titok, hogy mire gondol Lóci és mitől fél, hol jár az esze, s a meglepetés zavarában   nem felelt senki se. „Kit tesznek le a föld alá?” – sürgette most már a gyerek. „Azt, aki meghalt”, – szólt az anyja   gyorsan és nevetett. „A-azt?” – békült meg a kicsi, felejtve minden rossz gyanút. „Csak azt?… Akkor jó!” – tette hozzá   és most már elaludt.