Polyhymniához

(a dal és zene múzsájához)
Dalt? Rólad, aki dal vagy s zene? Verset?
Jönnél csak elém, Polyhymnia,
bottal, ököllel vernélek ki a
világból! – úgy gyűlöllek s irigyellek,
fuvolás Szépség, mert megszégyenítesz,
mert te ráérsz, mert – noha mese vagy –
tündéremléked is kínokat ad,
égi kínokat földi sebeimhez.
Énnekem is az Ég volt az apám
s anyám az édes Emlékezet; én is
tudnék merengeni a fuvolán.
Mégis itt öl s némít a munka, mégis
úgy élek, mint egy állat… Az vagyok…
Örülj, istennő, hogy elhallgatok!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]