Nyitott szemmel

Nem az, hogy nincs sehol sem angyal, hogy mást vártam, az volt a nagy baj, az, hogy csalódni lehetett s megútálni az életet. Mindegy, miatta vagy miattam, nyakig az undorba ragadtam s tisztálkodtam s elment vele ifjúságom nagyobb fele.   Volt néhány perc, a többit, a többit, a többit, – – mit kerteljek? – a többit megette a fene. Nyakig az undorba ragadtam, a pénz beszélt, én meg ugattam, aztán megúntam esztelen siránkozni az életen s elvonultam s békét találtam a magam önkormányzatában, ahol angyalnak nincs helye, de az ördög sem fekete.   Van néhány perc, a többit, a többit, a többit, – barátaim, a többit eheti a fene. Mit hiszek, mi lesz, mi lehet még? Hiszem a bestia szerencsét, hiszem, hogy egyszer meghalok és hiszem, hogy elrothadok; ilyesmiket hiszek, de nékem talán már erre sincs szükségem: nyitott szemmel nézek bele a rettenetes semmibe.   Lesz egy-két perc, a többit, a többit, a többit, – – úgye, fiúk? – a többit egye meg a fene!