A tapintáshoz

Nem indulsz kétes kalandokra: te befele fordulsz. Csak neked hiszek, mondtam, te vagy a gyönyör és a seb és a vak húsnak te vagy a szeme magába s másba nézni, tebelőled született a csók és terajtad át lüktet egymásba két árva világ, mikor összeadod a szeretőket! De minden inog és fogy és szökik és sokszor már csak káprázat, amit még rám csókolnak lepke kezeid… Te is becsapsz? Már te is? Öregedve s hitetlenül nézek örömeidre… Kinek higyjek, Valóság, ha neked se?!