A végső harc

Fehér? Vörös? – Fáradt vagyok már s mosolygok, mint az öregek, akiket dühös ifjuságom önző kutyáknak nevezett. Ráztam a büszke rongyot én is, hittem, akartam nagyokat, s most csak az fontos, hogy elektro- kardiogramom mit mutat. Most csak az fontos… Az se fontos, semmi se fontos már nekem: rossz perceimben kárörömmel nézek végig az életen. A harc? Nem „az a harc” a végső! Más ellenség az igazi! S ha azt hiszed, hogy tévedek, majd meggyőznek a sír férgei.