Piszkosságok
| Sokszor elszörnyedek magamtól, |
| hogy egy-egy rossz óra alatt |
| mi minden megfordul fejemben, |
| mennyi förtelmes gondolat; |
|
| s ha visszanézek tíz-húsz évre, |
| bűnökre – mennyi tévedés! – |
| majdnem revolvert ad kezembe |
|
| És lassan mégis belenyugszom: |
| Ilyen voltam, hát mit tegyek? |
| Akárhogy bánom is ma ezt, azt, |
| megváltoztatni nem lehet. |
|
| És ez a megváltozhatatlan, |
| amit most már vállalni kell, |
| azzal vezekeltet a rosszért, |
|
| de vigasztal is, jóra oktat: |
| piszkosságaimból tanultam |
|
|
|