Megoldás

Mikor, mint ma, valami, egy perc, egy szerencsétlen pillanat okkal, ok nélkül így elrontja egy jónak indult napomat, egyszerre húsz évet öregszem, szívem dagadt lesz és nehéz és öngyilkos gondolatokkal szurkál a kétségbeesés. Kutya egy állapot… S hiába mondogatom, hogy ily komisz és ájult hangulat gyötört már (hányszor, de hányszor!) máskor is, hiába biztatom magam, hogy elmúlik ez is nyomtalan, tudom már jól tapasztalatból, hogy egész napom odavan. Oda bizony, azt a keservit! Oda egy buta perc miatt! És egyszerre elönt a méreg hogy így emésztem magamat, hogy már félnapja így vergődöm és felejteni nem tudok – A mindenségit a szivemnek, hogy oly érzékeny és konok! S a düh, ez most, ez az okosság s az élet egyetlen jele: erőt ad gyengeségem ellen, hogy végre elbánjak vele: káromkodok még egy utolsót – ez igazán rettenetes – és megyek, morogva, aludni… Majd holnap meglátjuk, mi lesz.