Komédia

Ő parancsolt, én meg vitáztam, ő győzött és vesztettem én. Így ment ez sokáig, de most már túljárok a világ eszén. Add meg, muszáj, mondtam magamnak, add meg, ami az ördögé, s amit megmenthetsz, azzal indulj igazi céljaid felé! És megfogadtam a tanácsot és lettem könnyű és szabad, beállítottam a helyemre kulinak az árnyékomat, megbékültem a butasággal és teszem, amit tenni kell, nincs rá időm, hogy nyomorult kis csetepatékban múljak el, és íme, bírom, egyre jobban bírom ezt a komédiát, s már egész jól megférünk, én és árnyékom ura, a világ: ha tetszem neki, mosolyogva meghajlok s fütyülök reá, s ha leszamaraz, hódolattal visszabődülök, hogy: I-á!