Gyomrok
Ettem. Tíz deka disznósajtot, |
kenyeret meg két mandarint. |
Az imént már majd összeestem, |
|
Dolgoztam, kora reggel óta, |
és csak délután vettem észre, |
hogy tulajdonkép mi bajom: |
|
délután négykor vettem észre |
s persze rögtön elpusztítottam |
|
Milyen jó volt! Mint ha a kályhát |
begyujtják, vagy a gépeket, |
úgy megmozgat az idegen vér, |
|
s érzem, hogy a világ gyomrában |
én is csak egy éhség vagyok |
s mint engem ő, úgy fűtök én is |
|
Ettem. Most ő eszik, a gyomrom. |
Most rendben vagyunk mindaketten |
s egy kicsit rendben a világ. |
|
|
|