Farkasrét
| Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű |
| ez a föld, ez az ég, meg a domb, |
| zöld szálak előttem: a fű ring, |
| a lepke, a nap, gyönyörű mind; |
| virágok arca mögött a táj |
| idevillog a bokrok alatt, |
| nézem, a szöcske merre száll, |
| nézem, a hernyó hogy harap. |
|
| a szem kószál, örök gyerek, |
| Úgy kellene, kellene, kellene már |
|
| Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű |
| szemem madárként járja a fényt |
| Mi a hegy, vagy az ég neki? |
| Mintha csak odanyujtanám, |
| vagy mintha egész elválna, el: |
| leszalad játszva a völgybe s az ég |
| kék rétjén hosszan elhever. |
|
| Kint szép a világ: Másvilág! |
| Tűzcsipke a napban a rongy! |
| Halott a szépség idebenn. |
| Igazi vigasznak már csak a |
| de mit ér a halál nyugalma, ha |
| nem érzem majd gyönyörét? |
|
| Kábúlt, pirosfekete bogarak |
| Kis testvéreim, nektek is |
| szomorú volt az ég, a föld? |
| Unt gyászt fed minden tarka kép? |
| Nem fény a fény, nem zöld a zöld, |
| s a Másvilág csak kifele szép? |
|
| Bár volnék részeg, mint virág- |
| vagy tudnék sírni, mint a gyerek, |
| de lesz-e megint gyönyörű, gyönyörű |
| a hegy meg a lepke, az ég meg a fű |
| s az egész világ odabent? |
|
|
| Szöcskék rebbennek; a lepke |
| lila szirmon kis lila láng; |
|
| bókol, ha nem éri a lábam, |
|
| Ugye, óriás vagyok én itt? |
|
| ti vagytok a föld szemei, |
|
| A vak isten a fekete mélyből |
|
| Még itt vagyok; de jön egy nyár, |
|
| kinéz veletek a vak föld, |
| s megviszitek ősszel a hírt, hogy |
|
|
|
|