Belül a koponyádon

Sírtál tíz hosszú éven át, sírj végig még ötannyit? Ha fáj is, értsd meg: a világ nemcsak terád hasonlít. Gonosz táplálék volt, igaz, e tíz év, s te se vagy szent, de agyad ma már kiköpi a megemészthetetlent. Javúl a rossz, ha rendezed, javítsd hát és ne vádold; aludd ki ideáljaid, mint gyerekkori mámort. És ébredj! Csak vigye hazug aranyait az álom; ha túlvilág kell, leld meg ott: belül a koponyádon!