Az ég az ablakon

Szemközt, egy magas ablakon bukfencet vetve, fönt, a kék üvegtáblákon megjelent ma délelőtt az ég. Fönt, a legfelső emelet ablaka azt villogta le, mint egy periszkóp tükre, azt üzente le, ide a mély udvarba, ahová nem jutnak arany sugarak, hogy bár innen nem látni, van ég is és süt a nap. Egész lelkem az ablakon, az egész ablakon az ég: hogy került össze ily hamar ez a két messziség? Bántott, kigúnyolt az a kék? Vagy biztatás volt, üzenet? Nem is tudom, oly hirtelen jött és oly jól esett, hogy még alig találkozott szemünk az ablak üvegén, máris nevettünk csöndesen, az ég meg én.