Egy pohár víz

Hogy a napfény ráesett, szinte szívdobogva nézem ezüstszikrás börtönében az ezüsthideg vizet. Víz, még sohse láttalak; és lelkem sok szennye-bűne boldogan megszégyenűlve érzi, milyen tiszta vagy. Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű! Tündértestü meztelenség, voltam én is, és leszek még, mint te, olyan egyszerű? Jöjjetek, igaz imák: jó vizek, öntözzetek meg, és kit oly rosszul szeretlek, válts meg, égi tisztaság!