A semmittevő halál

A semmittevő halál s a halál semmittevése mint barát és béke vár, jó barát és puha béke; meg se moccan, míg befektet mozdulatlan bölcsejébe a semmittevő halál s a halál semmittevése. Elfáradtam már nagyon, (koldus élet: nagy betegség); mint csavargó a napon, ma már gyógyulni szeretnék s a földönfutónak is van egy igazi öröksége, a semmittevő halál s a halál semmittevése. Mint békának a mocsár, mint a madárnak a fészke, jó lesz nekem a halál s a halál semmittevése; fogyhatatlan felelősség s buta gond az életem; jőjj el végre, felelőtlen nyugalom és kényelem! Kezem, lábam és agyam mint az élet büntetése üti-sebzi nyugtalan út és cél és munka kése; jőjj el, fáradt vándorok büntetlen gyönyörűsége, semmittevő nagy halál, halál nagy semmittevése!