Embertelen

Folyton újjászületni! meddig? kibírni ezt is, azt is! és látni, hogy a szégyenkezés vérünkbe hogy beleöregszik s aztán nyoma sincs!: óh, milyen testi kín e sok újrakezdés és temetés a lelki vedlés keserű esztendőiben! – Jól van ez, csak tűrj. Mint magába megtérő útján az idő vagy mint a magát keverő anyag sok furcsa változása, olyan vagy. De az én szemem már sejti, elhagysz hitet és kínt: mint a szám, hideg leszel, és mint a fizika, embertelen. Minden vágytól el fogsz szakadni; tárgy leszel, s minden, ami fájt, ha tűz, ha jég, egyforma tárgy, érdektelen lesz s pillanatnyi; s számodra végül az egész világból semmi sem marad, csak tükörszínjátéka agyadnak, mely hallgat és befele néz.