Börtönök
Mindig egy testbe zárva lenni? |
Mindig csak én? Sohase más? |
Hogy bírjátok ezt elviselni? |
|
Más ember! Mért nem lehetek |
ellenfele saját magamnak! |
Lelkem, mi van odaki? Vannak |
más napok, más rend, más egek! |
|
Agyamban, bent, mint egy teremben, |
száll a szó s visszajön megint; |
és máskép, mint sorsom szerint, |
még pusztulnom is lehetetlen: |
|
vakon tesz-vesz, és a sötétben |
egyszer majd elrontja magát. |
|
|
|