Vámpirok ellen

Szégyen a test? lealjasít? Nagyobb szégyen, hogy gyötrődtem miatta s gyér örömöm parazsait didergő magányom is oltogatta. Mért bűn? Ki őrűlt tette azzá? Senkinek sem ártok vele. Gyöngeségem engedte nőni harccá: ez az igazi szégyene. Mert túlsokat elhittem én, pedig e harc csak babona, csak a bosszúvágyó erény értelmetlen diadala. Mert vannak ma is vámpirok, irígy élősdi rémek, ismerem magam, – s nagyon ránk fér, hogy néha így imádkozzunk, mindannyian: Nélkülözések, munka s a halál nagy tényei között s a félelem gonosz útján emeld magasra már becsületes lámpádat, értelem!