Vidám tudomány

Ami kezdődött keserűn, édes lesz lassan s egyre szebb s megértjük, mert kényelmesebb, hogy e földön semmi se bűn. Így szól a vidám tudomány és szava bűvös, végzetes; az idő bölcsessége ez, de nekem csak bölcs, nem vidám. Mert fáj az ész is, fáj neki, hogy a törvényt nem birja el s a tűrhetetlent tűrni kell, hiszen igaznak ismeri. Hit, erkölcs, nagy konvenció, s ti, sok kis külön őrület, betakarózik veletek és üdvözűl az álmodó. Mondom tehát: – Testvéreim, ha van még aki aluszik, ne zavarjuk meg álmait s hagyjuk a mosolyt ajkain. Mert az ébredés hova visz? Csöndes légy, alvók őre, pap: ki a gonosszal küzd sokat, lassan gonosz lesz maga is! Ébredni, tudni, látni bűn! – Voltam más is, emlékezem, álmodtam én is édesen s most sírok, mindig, keserűn.