Meg fogok halni

Meg fogok halni, súgta valaki, mikor kezet csókoltam és közelről megláttam a ruhán s az ingen át melled kezdetét s térdeid fölött friss husodból annyit, amennyin elfér egy kéz, vagy ezer csók. Kivánjalak? Meg fogok halni! Néztem arcodat s öledet is megizleltette már az az egy kézcsók, egész bőrödet fölvonultatta ajkamon, s örök gyönyörüségre vágyott ez a perc. Meg fogok halni, súgta valaki. Meg fogok halni könyörtelenűl s lehetsz enyém: én mégis megöregszem s meg fogok halni, mint te, akivel be akart csapni most a feledés. Meg fogok halni, én, e szomju lélek, ki ma örökre megkivánt: e test meg fog halni s csak az marad utána, hogy elmesélte vágyát s elmesélte, hogy lemondott rólad, mert élete az öröklétben csak egy pillanat volt.