Meg fogok halni

Meg fogok halni, súgta valaki,
mikor kezet csókoltam és közelről
megláttam a ruhán s az ingen át
melled kezdetét s térdeid fölött
friss husodból annyit, amennyin elfér
egy kéz, vagy ezer csók. Kivánjalak?
Meg fogok halni! Néztem arcodat
s öledet is megizleltette már
az az egy kézcsók, egész bőrödet
fölvonultatta ajkamon, s örök
gyönyörüségre vágyott ez a perc.
Meg fogok halni, súgta valaki.
Meg fogok halni könyörtelenűl
s lehetsz enyém: én mégis megöregszem
s meg fogok halni, mint te, akivel
be akart csapni most a feledés.
Meg fogok halni, én, e szomju lélek,
ki ma örökre megkivánt: e test
meg fog halni s csak az marad utána,
hogy elmesélte vágyát s elmesélte,
hogy lemondott rólad, mert élete
az öröklétben csak egy pillanat volt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]