Boldogság

Unom már ezt az örökös siránkozást s megvetlek érte. „Boldogság!” Lelkem, lásd be végre, hogy gyerekes ábránd nyügöz. „Boldogság!” Isten és a többi tündér rég meghalt benned is s létedből az infantilis reményt ma se tudod kiölni? Vigyázz, becsap a régi hit! Nem vagy gyerek, s indulsz a hídra, mit a kaján bűvész, a Mintha, az ég felé eléd vetít? A Mintha mondja: mintha volnál és mintha volna csakugyan minden, aminek neve van… De te tudod, hogy nincs! tudod már! Nem? Nem tudod? Hát menekűlj, bolond, és ess kétségbe! Álmodj! Teremts, no teremts túlvilágot! (Ha megbutulsz, tán sikerűl.)