Tao Te King

Pusztul, ami csak egy; vak, aki egynek   lát valamit; védelem kell védtelen életednek,   s védekezik. Gyöngeséged páncélt izzad magára,   mint a csiga; száz karddal jár benned előre-hátra   minden vita. Utak sara, vágyol a messzeségbe,   s bár itt maradsz, felkapaszkodol a tipró kerékre   s vele szaladsz. Olyan szennyes vagy, hogy neked a legszebb   a tisztaság s aki nem olyan, mint te, az se vethet   követ reád. Minden erényed bűnben született és   bűn lesz megint, de az akkordba a sokféle zengés   viszi a színt. Kiépited magadból, mint a számok,   a végtelent, és mert csupa rendetlenség vagy, álmod   s urad a rend. Nevetve cáfolsz, hogy cáfolva hidd el,   amin nevetsz; igaz egész csak ellentéteiddel   együtt lehetsz. Egész életed leplez és leleplez,   de odajut, odafut mégis, lassan, így, szivedhez   az Igaz Ut.