Hazám
Nem faluba, nem Budapestre |
és nemcsak magyarnak születtem, |
fél Földre süt a nap felettem, |
fél Földdel együtt fed az este. |
|
s addig terjed hazám határa, |
|
Nagyon szegény, ki büszkeségét |
s ripacsként a mellét veri |
azért, ami helyette érték: |
|
én azt szeretném, ha hazám, |
e föld, hol mindent, ami ember, |
vágytam példázni életemmel, |
lehetne egykor büszke rám. |
|
|
|