Hazám
| Nem faluba, nem Budapestre |
| és nemcsak magyarnak születtem, |
| fél Földre süt a nap felettem, |
| fél Földdel együtt fed az este. |
|
| s addig terjed hazám határa, |
|
| Nagyon szegény, ki büszkeségét |
| s ripacsként a mellét veri |
| azért, ami helyette érték: |
|
| én azt szeretném, ha hazám, |
| e föld, hol mindent, ami ember, |
| vágytam példázni életemmel, |
| lehetne egykor büszke rám. |
|
|
|