Fiatalokhoz

I. Neked ez se jó, neked az se jó, kutya lélek. Csak tudnám legalább, mit akarsz, csak ismernélek, értenélek! Én megnyugodnék, de te morogsz, tiltakozol! Az a gyerek vagy, az a hű akarat, aki voltam valamikor. Az a tiszta hit, az a régi gyerek, csupa mocsokba lát. (Igaza lehet; de megéri, hogy így marja miatta magát?) Igaza? biztos? – kérdik a Bölcs szörnyű szavai: Mindenkinek csak az igaz, ami hasznos neki! Alkudj meg és élj, ez is elég, bolond gyerek! Ne sírj; s ahol mindenki vak, hunyd be te is a félszemed!   II. Nem! nem! nem lehet abbahagyni! Folytasd te a versemet, ne hallgass, vádolj, tiltakozz, te régi gyerek! Csak fájj, csak sírj! Fegyver a sírás, fegyver, míg nincs egyéb; sokan fájtok ma, fiatalok, kiknek az alku nem elég. S ha gyenge, ha szörnyű és ha mese az igazság, az se baj. Ti más is vagytok: erő! idő! S az idő mindent kicsikar! Lelkem, hű őröm, meg akar lopni az élet: vigyázz, fülelj, rázd láncod, ugass, lelkem, te kutya lélek!