A Párt válaszol

Ember, hogy ne légy csupaszon, erőidre és terveidre láthatatlan páncélt terítve valaha még védelmet adtak neked is a legfőbb hatalmak, a hiuság és a haszon. Most itt dideregsz csupaszon. A hiuság, amért megölted, magával vitte az erődet, s mert haszna nincs semmi igaznak, ami maradt lelkedben, az csak az érdektelen szánalom. Én is így látok, csupaszon. De nekem semmi az igazság: járom a nagyobb érdek utját. Csak az megváltó, aki használ! Te nem mozdulsz? Nem is akarsz már segiteni a barmokon? Akkor mégse vagy rokonom. Te! te kívül vagy a világon! Nem is nevetsz a butaságon! Nem is lázadsz ellene! – Ember, most már tudom, hogy idegennel, az undor és az unalom magányával vitatkozom! Ki kellett volna oltanod rég az életedet, s hogy birod még, azért birod csak bizonyára, mert tudásod képmutatása eddig megvédett utadon. Vigyázz! Készítem ostorom: mert gyenge vagy a hitre, tettre, mert nem figyelsz az emberekre, mert érdektelen vagy, beteg vagy, mert igazság vagy, szörnyeteg vagy s számodra nem lesz irgalom!