Mint ti

„Önzésed fáj, a hiuságod!” – mondtátok s korbácsoltatok; aztán az én kezem fogott ostort magamra, s visszavágott rátok is, mert a tisztaság gyermekhitében így akartam büntetni bennetek s magamban az ember nevű bestiát. Hol vagy már, égi akarat? Nem bűn s nem bűnös semmi, senki. Önzésem? Az is én vagyok! Megkoronáztam magamat: király vagyok! és kutya! mint ti, akik most meghallgattatok.