Bolondok

Menjetek máshoz vigaszért! Paphoz! Nőhöz! Akárhova! Aki itt még örülni tud, hazug, gonosz vagy ostoba. Nektek öngyilkosság, ami nekem céltalan nyugalom: mindent tudok és tűrök és   unatkozom. Hogy más is voltam, nem segít, hogy más is leszek, nem vigasz; hogy tisztább voltam, tévedés, hogy tisztább vagyok, az is az. Nekem minden egyforma már, s hogy az élet hogy múlik el, a másé vagy a magamé,   nem érdekel. Magányom koronás ura, mint minden féreg, vagyok én; nem több, mint amit megeszek, az állat, vagy a rab növény. Király vagyok, alázatos, ki díszeit és rongyait becsülni vagy szégyelni nem   méltóztatik. Világ szive, Nap, vén bolond, mindennek te vagy az oka! Te szültél! te mozgatsz ma is mindent buzgón ide-oda! Elnézem kis játékaid és azt mondom: Jó lesz, ha már társad, az a másik bolond,   bennem megáll.