Pária
Lábam, ne mozdulj sehová, |
fordul a föld még talpad alá. |
Értünk hegy s tenger maga jön el |
s boldog lesz, hogy bennünket emel. |
|
Kezem, ne nyúlj most semmi után, |
szivem, ne bolondúlj senki után, |
király vagy, koldus a földeden, |
de kész már benned a győzelem. |
|
Vigyázz, pária, büszke légy, |
tűrj, várj, te így is többre mégy, |
te megcsinálod, mit más csak akar, |
és fiatal vagy még, fiatal: |
|
mindent, ami jó, ami szent, ami szép, |
mit most csak a kisértő hoz eléd, |
mindazt, ami még csak szánalom, |
mindazt, ami kellene már nagyon: |
|
mindazt neked őrzi a távol idő |
s kincsekkel térdel eléd a jövő, |
csak bírd a sorsot, a mai nyomort, |
s lelked a vágyban el ne pazarold! |
|
|
|