Egyetlenegy vagy

Nem! Semmiért! Az életet? Se aranyért, se ingyen! Nem! Senkise! Mért?! Nem akarhat ilyet igaz isten. Ez vagy, ez a test, mely mint szent kerítés őriz örökké; s értsd meg: csak egyszer! csak most! csak itt! és sehol soha többé! Soha! – megtanúld. Csak most! – ne hallgass őrültek szavaira. Bármily nyomorúlt vagy is, te vagy csak életed ura. Irtóztató magány a harcod idegenek között; élj, ha ez a jó, halj meg, ha az jobb: nincs senkihez közöd. De vigyázz: parancsok öklöznek előre könyörtelen; s te mégy, hogy a zsarnok másnak belőle haszna legyen? Meghalni? Ember! Hogy másnak öröme s eszköze légy? Ne felejtsd, ami fegyver van ellene, mind szent s a tiéd! Soha! – Számkivetett vagy, de úr, ne felejtsd el! Kívüled semmi sincsen: egyetlenegy vagy egyetlenegyszer s oly árva, mint az isten.