Felirat
Menteni, menteni, megmenteni! |
Könyörögni az istennek, aki |
megúnta örök trónját, ingatag |
angyaloknak, hogy le ne bukjanak, |
|
visszaszegezni hulló csillagot, |
mosni a felhőt, ne fogja mocsok, |
látni a rosszat: nincs semmi szilárd: |
és mégis akarni az ideált: |
|
Óh lelkem, be nehéz! s mint vád, ijeszt, |
hogy sírodon ez volna jó kereszt |
|
„Nevesd ezt a boldogtalant, aki |
hitetlenül is próbált tartani |
egy isteni és álmodott világot, |
amelyben minden pusztulásra vágyott.” |
|
|
|