Felirat
| Menteni, menteni, megmenteni! |
| Könyörögni az istennek, aki |
| megúnta örök trónját, ingatag |
| angyaloknak, hogy le ne bukjanak, |
|
| visszaszegezni hulló csillagot, |
| mosni a felhőt, ne fogja mocsok, |
| látni a rosszat: nincs semmi szilárd: |
| és mégis akarni az ideált: |
|
| Óh lelkem, be nehéz! s mint vád, ijeszt, |
| hogy sírodon ez volna jó kereszt |
|
| „Nevesd ezt a boldogtalant, aki |
| hitetlenül is próbált tartani |
| egy isteni és álmodott világot, |
| amelyben minden pusztulásra vágyott.” |
|
|
|