Majd
Majd téged is elhagy a feleséged, |
majd megcsal a barátod, szeretőd, |
majd ágyba mégy te is éjfél előtt, |
ha csontod, tüdőd, ideged elégett. |
|
Utólér minden: szemed gyönge, de |
agyad, fúró, mind mélyebbre jut el, |
mindent elérsz és már semmi se kell, |
semmit se érsz el s minden kellene. |
|
Amikor megszülettél, valaki |
elindult, ellenséged, s követi |
tünt napjaid lábnyomát mindenütt; |
|
soká nem láttad, észreveszed egyszer, |
futsz, elfáradsz, vársz, gondolkozni kezdel |
s már nem is bánod, amikor leüt. |
|
|
|