Szigeten
Ki miért küzd és mit tanít |
oly megkinzottan hagytam el |
|
jutott hozzám s megundorodtam. |
Maradjon minden úgy, ahogy van, |
szivem a jobbért nem perel. |
|
Csöndes remete lett a harcos; |
köztetek járok, de utamhoz |
nem akárkinek utja hajlik. |
|
Megjön az én időm is; addig |
magamban, mint egy szigeten. |
|
|
|