Gyanakvás

Hitetlenebbűl mint Tamás saját ujjamra is gyanakszom; hagyjatok el, már ne zavarjon öröm és semmi látomás. Én már csak a rosszban hiszek, s hogy minden mögött ott a rosszabb; jönnek csapdái uj gonosznak, csak még nem látja szemetek. Magány, ki védsz, sorsom magánya, mozgó buvárruhám, – a lárma s a tett kivül van rajtad, és kedv, hit s a többi odakint oly idegen nekem ma, mint egy mesterséges tévedés.