Cigarettafüst

Két akarat, két tett, az éber ész két villanása közt piciny szünet, tán lankadás, tán előkészület: a tetszhalott percben szélrezzenés, mely a tüdő szivacsbarlangjait gáztámadásként elönti s a jó meleg hús mélyét, szelid riadó, nyugalmából fölveri egy kicsit. A tömjéntől ördögök megszaladnak: a semmitől irtózva csöndesen cigarettázom s halkan nevetem, hogy e kis füst, kék öncsalás, akármi, tartalmat ad egy üres pillanatnak, melyben nem tudnék semmit sem csinálni.