Ketrec

Az egyik szól: – „Oly szép a hegy!” A másik: – „Nézd, üvölt az utca!” – „Légy szabad, alkoss!” – hív a munka s az ember robotolni megy. Mint csodálatos szerető, csalogat a világ szerelme: hangok, százfelől keveredve, hivnak, más népek, más idő. Sok a szép s az élet egyetlen; aki választ, lemond; keretben tördeli lelkünk szárnyait. Óh, túlkicsiny ketrec a test és mire elég volna, ezt az egy kicsit is elveszik.