Győztes vereség

Oktalan kín, te, szivemen mindig maró, keserü sajgás, amelyen se asszony, se bajtárs nem enyhitett még sohasem, halálvágyam, harcoltam eddig, de most békét kötök veled, átadom dúlt életemet, égesd, szabdald, rombold, ha tetszik. Kígyót is megbűvöl a szem; nem birtalak kiirtani, hát most munkádat figyelem, féreg, bolond sebész, aki lelkemben sohasem pihensz: rombolsz, de nem fájsz: érdekelsz.