Materializmus
| Az uccán néha megállok s riadtan |
| nézem, amit sohase láttam eddig: |
| mindenütt új istenek lelke vedlik |
| és kísértetek járnak az anyagban. |
| És az asztfalt már nem aszfalt alattam |
| és lépni már sehová sem merek, |
| hisz mindenütt rejtett életeket |
| roncsolok szét ok nélkül valahol |
| az anyagban, mely értem robotol. |
|
| Anyám az anyag, jóságos csoda: |
| vacogott a fogam a szörnyü télben |
| és jött a szén, hegyekről jött a fa |
| s máglyára dobta testét szótlan értem; |
| és jött a kő és a felhőkbe mászott |
| s barlanggal vett körül és kivirágzott, |
| hogy szebb legyen szememnek; s jött a vas |
| és jön a vas mindennap, kalapács |
| lesz belőle és szerszám és kovács |
| és saját magát veri, karjai |
| nem unják meg házamat tartani |
| s mások görbülnek, sülnek és kihülnek, |
| lappá lapulnak, körré kerekülnek, |
| izzadnak, kopnak, dolgoznak, romolnak, |
| napszámosai oly örök nyomornak, |
| mely az állatnál is önzetlenebb; |
| simúl a gumi autóm kerekére, |
| ércmadár libben, hogy hátára üljek, |
| a benzin fölrobban, csakhogy repüljek |
| és mind a többi, cipőm és ruhám |
| és bútorom, poharam, ceruzám, |
| edényem, lámpám, könyvem, olajam |
| és mind a többi, minden, ami van, |
| gyorsaságom, kényelmem, gyógyszerem, |
| mámorom és tüzem és ételem |
| és rezgő húrok s billentyűk zenéje |
| jön-jön elém, hogy életem fölélje, |
| húsomon kívül s húsomon belül |
| kiigya lelkét és kegyetlenűl |
| szemétté, ronggyá, undorrá ürítse |
| a jóságos és nemes anyagot, |
| mely értem öltött ezer alakot |
| és nem bánja, hogy förtelembe hal |
| e földöntúli önfeláldozásban. |
|
| Barátaim, hogy tudjak hinni másban, |
| mint az anyagban? Egyetlen valóság |
| az anyag s nincs több oly igazi jóság, |
| mint az övé, ki minden pillanatban |
| milliószor megalázza magát |
| hűtlen fiáért, kinek neve lélek. |
| Az anyag öngyilkossága az élet |
| s hol lássak szebbet, jobbat hol keressek, |
| szégyenkezőbb hálával kit szeressek, |
| mint a türelmes, tiszta anyagot, |
| akit a pap csak gyalázni szokott |
| s bántalmazni a tiszteletlen ember, |
| sosem kérdezve, mért fut, mért liheg, |
| mért dolgozik hús, föld, fa, érc, üveg, |
| növények teste, ezerféle vér, |
| mely valahol s valahogy mégis él, |
| rejtett gerincek titkos veleje, |
| testtelen mozgások szent ereje |
| mért dolgozik érettünk szüntelen, |
| alázatosan és türelmesen, |
| mért dolgozik, mondjátok meg, miért: |
|
| mért dolgozik a test a lélekért? |
|
|
|