Materializmus
Az uccán néha megállok s riadtan |
nézem, amit sohase láttam eddig: |
mindenütt új istenek lelke vedlik |
és kísértetek járnak az anyagban. |
És az asztfalt már nem aszfalt alattam |
és lépni már sehová sem merek, |
hisz mindenütt rejtett életeket |
roncsolok szét ok nélkül valahol |
az anyagban, mely értem robotol. |
|
Anyám az anyag, jóságos csoda: |
vacogott a fogam a szörnyü télben |
és jött a szén, hegyekről jött a fa |
s máglyára dobta testét szótlan értem; |
és jött a kő és a felhőkbe mászott |
s barlanggal vett körül és kivirágzott, |
hogy szebb legyen szememnek; s jött a vas |
és jön a vas mindennap, kalapács |
lesz belőle és szerszám és kovács |
és saját magát veri, karjai |
nem unják meg házamat tartani |
s mások görbülnek, sülnek és kihülnek, |
lappá lapulnak, körré kerekülnek, |
izzadnak, kopnak, dolgoznak, romolnak, |
napszámosai oly örök nyomornak, |
mely az állatnál is önzetlenebb; |
simúl a gumi autóm kerekére, |
ércmadár libben, hogy hátára üljek, |
a benzin fölrobban, csakhogy repüljek |
és mind a többi, cipőm és ruhám |
és bútorom, poharam, ceruzám, |
edényem, lámpám, könyvem, olajam |
és mind a többi, minden, ami van, |
gyorsaságom, kényelmem, gyógyszerem, |
mámorom és tüzem és ételem |
és rezgő húrok s billentyűk zenéje |
jön-jön elém, hogy életem fölélje, |
húsomon kívül s húsomon belül |
kiigya lelkét és kegyetlenűl |
szemétté, ronggyá, undorrá ürítse |
a jóságos és nemes anyagot, |
mely értem öltött ezer alakot |
és nem bánja, hogy förtelembe hal |
e földöntúli önfeláldozásban. |
|
Barátaim, hogy tudjak hinni másban, |
mint az anyagban? Egyetlen valóság |
az anyag s nincs több oly igazi jóság, |
mint az övé, ki minden pillanatban |
milliószor megalázza magát |
hűtlen fiáért, kinek neve lélek. |
Az anyag öngyilkossága az élet |
s hol lássak szebbet, jobbat hol keressek, |
szégyenkezőbb hálával kit szeressek, |
mint a türelmes, tiszta anyagot, |
akit a pap csak gyalázni szokott |
s bántalmazni a tiszteletlen ember, |
sosem kérdezve, mért fut, mért liheg, |
mért dolgozik hús, föld, fa, érc, üveg, |
növények teste, ezerféle vér, |
mely valahol s valahogy mégis él, |
rejtett gerincek titkos veleje, |
testtelen mozgások szent ereje |
mért dolgozik érettünk szüntelen, |
alázatosan és türelmesen, |
mért dolgozik, mondjátok meg, miért: |
|
mért dolgozik a test a lélekért? |
|
|
|