Gyermek és bolond

Ki elég bátor hinni, hogy szükség van a gondolatára? szépségre, jóra, ideálra? Csak aki gyermek és bolond. Nagy a világ s láttuk elégszer: szépség s igazság ritka vágy, győz a tömeg s a butaság, ahogy a tömegen a kényszer. Mi mégis csak nézünk magunkba, bár reménytelen ez a munka: – „Igy szebb lesz!” – szól bennünk a gyermek. S szól a bolond: – „Más ki segítsen? Tékozlom magam és teremtek, magam kedvére, mint az isten.”