Célok és hasznok között

Forgunk, mint műhelyben a gépek, mint malomban a kő, kopunk, s jön végül, bármibe fogunk, jön a revolver, Duna, méreg. Így volt mindig. Háboru járja, szépség s igazság henye kéj, örűljön, aki él, hogy él: ez itt célok s hasznok világa! Barátom, hitnek, akaratnak, szépségnek és ami vagyunk, munkálására csak agyunk és időnk roncsai maradnak. Nem ami vagy s ami lehetnél, hanem ha még, mint isteni fölösleg, maradt valami benned, mialatt tönkrementél: akkor kezdődhet csak a többi, akkor kezdődsz csak te magad, mikor már minden mozdulat és vágy és tett emberfölötti. Gonosz bölcseség ez, de béke, és az kell. Kétségbeesés, undor, de béke mégis, és vak változás hazárd reménye. Kimerülten, forogva-kopva, éltem s élek majd, mint a gép, míg rám nem csukja börtönét az idő valamelyik odva, és az se fáj már a szivemnek, barátaim, fiatalok, hogy előbb-utóbb, valahogy, mint én, ti is mind tönkrementek.