A Költő és a Földiek

Hasznos esőt hoz a nyári vihar, hasznos munkát végeznek a nagy vas-állatok is, melyeket a számító ész dob a világ sineire, de becstelen kufár a szó, mely csak a léha önzésnek hízeleg, és haszontalan gyermek a szellem, ha testtelen káprázatok szépségei felé mutat s csak a szórakozást nemesíti. Legyen a költő hasznos akarat. Tisztelegjen a kéz előtt, mely az élet ős igényeit elégíti ki termékeivel s mint a hétköznapok istene mindennap újra megteremti a lét föltételeit: ez a kéz, a munka millió keze, szent, szent, szent, tisztelegjen előtte a költő, s célja legyen a maga munkáját testvérként e millió kéz munkája mellé állitani. Legyen a költő hasznos akarat, éljen a földön, talpa alá ezt adta a sors, ismerje meg az anyag természetét, az erők műhelyeit, legyen ő az embernek fia, aki szálla alá poklokra és harmadnapra föltámadott: poklokról szálljon fel az álmok egébe, hogy amit tapasztalataiból megformál, valóság legyen s gazdag legyen és hiteles. Legyen a költő hasznos akarat, az isten nyelve, az igazság helytartója: a többi nép csak érdeket ismer: beszéljen ő érdektelenűl, beszéljen az érdeke ellen, beszéljen, mint a tudós, mint a szent, és ha hite így küldi harcba azért a jobbért, amit a hatalom nem tud s az egyén nem akar kimondani: egyszerű szava munka lesz és beszéde kard.