Szeretők

Tehetek én róla, hogy érdekel a test és hogy a hús úgy érzi szépségeteket, mint a halál vagy az isten közelét? Nézd, kedves, a lélek is testben öleli társát, amikor barát barátot üdvözöl, testben siratja elveszett gyermekét az anya, s a hivő az úrvacsora kenyerében testileg akar egyesűlni az égiekkel. Nem én akartam, hogy így legyen, nem én csináltam az életet s nem én csinálok belőle bűnt. Örök munkában él minden élő s örűlni akar: szabad érzékei a csillagok üzenetét is magukba épitik, de fiatalon megromlik, ha nem az ösztönök parancsát követi. Lapuljon a kéjenc, a beteg gyönyörök rabja! – Nekünk szolgánk volt az öröm: bennünk most született ujjá a világ, és a halál se lehet üdvözitőbb párnája a feledésnek, mint, kedves, a te megtiltott tested. Nem aljas isten akarta így, ne sírj; ne csinálj belőle bűnt: a lélek orvosa a szerelem és gyógyulás az igaz csók, szeretők lelke örűl a test örömének!