Lányok a nyárban

Szerelmes nyár! Be szép a siető lányok mozgása, a könnyü ruhák lobogása, az édes selyem, amikor strandon, kirándulók gyepágyán, vagy az utcák napfürdőjében magánál is édesebb asszonytestekre tapad! A józan ész intelmeit felejti a fiatal éhség és néha leggonoszabb gondjai közt a szegény is játszani kezd: semmit sem akar s mindent akar és lelke ugy fut a tarka villanások után, ahogy a kis cica fut a guruló gombolyagért. Lassan bandukol a vénség, s ellenségesen néz körűl, mint paradicsommadarak között a szürke veréb, de a Győzelem szárnyas istennője se halad büszkébben, mint ruháinak repeső diszében a szép nő: előtte elszorúl a szív, mögötte ébred a kaland s kiséretében a bűn is vonzó lesz, tiszta és erény. Óh, szent szépség, óh, gondtalan hancúrozása a nyárnak, silány örömnek mondhat a bölcs, és gonosznak az öreg: a fiatalnak tetszik a nyár napfürdőjében a lányok könnyű mozgása, óh, szerelem, tőled vár vígaszt és koszorút a fiatal, aki tudja, hogy minden szépség igéret és élőt csak élő boldogít, – óh, asszonyok, a fiatal csak azt érzi, hogy miattatok és értetek keserű és édes az élet!