Zavar

Dadogok, szédülök, leplezek, félek és szégyellem magam: szép tested nyugtalanit. Nem látom, ki vagy, nem az vagyok, aki voltam, s mialatt akadozva te is másról beszélsz, szememben a titkos vágy már folyton csak az eljövendő csókot nézi a szádon. Mindenkinek ismeretlen a másik, – csak akkor enyém az agyad játéka is, ha egészen enyém vagy: amíg külön maradunk, nem elég bizalmas teljes szemérmét levetni a lélek, de a testi szerelemben összesimúl és boldogan felejti magát. Dadogok, szédülök, leplezek, bocsáss meg, kedves, nem tudok úgy beszélni, ahogy illenék: túlfriss vagy, túlszép igéret, még harc és váratlan remény: ma még csak zavaromat tudom elmondani, azt, hogy szeretlek és akarlak, ismeretlenűl.