Szépség, egy pillanat

Mint nyomorult proli az elrobogó nagyúr után, úgy néztem utánad, üdvözűlve és megalázva. Egy pillanat volt az egész, arra sem elég, hogy tested felé ugorjon véremből a vágy, arra sem, hogy igazán megláthassam mindenható szépségedet: egy pillanat volt az egész s utána értelmetlenül néztem a semmibe, mint a sebesült, aki érzi buggyanó vére melegét, de még nem tudja, honnan s hol érte golyó: – egy pillanat volt az egész s most mégis vezekelni kéne, káromkodni, dühöngeni, tiporni, ölni, téged, magamat, mindent, mert ez az egy pillanat is elég volt, hogy gondolatban megtegyek minden becstelenséget kedvedért.