Három törvény
Meztelen húsból meztelenűl |
dobott bennünket isten e szép |
már minden valakié. De az |
mindenre: első csodaként, |
örök csodaként, az érdekek |
szeretet fogadja az uj jövevényt, |
isten folytatását, szeretet |
tipró erőkkel szembeszáll |
s az ős törvényt hirdeti: meztelen |
világra mindenkit a sors! – szeretet |
mégiscsak a megtagadhatatlan |
a rend egyensulyát, szeretet |
előhömpölygő nemzedékeket: |
tölgyből s ibolyából, millió |
ellentétből királyi erdőt |
|
Ne hirdessétek a szeretetet, |
semmit sem ér, mert nem kötelez. |
Meztelen húsból meztelenűl |
dobott bennünket isten e szép |
minden fű s állat a legfőbb |
mindazt, amibe a nem-kért |
élet kerűl, rabolni kell, |
elhódítani, hogy a különb |
a természet maga gyomlálja ki |
csenevész próbálkozásait. |
Ne hirdessétek a szeretetet: |
itt a sok önzés sok ereje őrzi |
az egyensulyt, a rend nyugtalan |
nyugalmát, de nem a pusztuló |
roppant koronáját égbeölelő |
nem nyom el a zsufolt érdekek |
s ha pusztít is, volt joga rá, |
törvényt példázza, melyet hasztalan |
Hirdessétek a szabad erőt, |
melyből mint kard és trombitaszó |
|
Hazugság harsonája, bolond |
meztelen húsból meztelenűl |
dobott bennünket az isten: |
szétosztották, s az egyenlő |
s a másikat sorsára bízza. |
Nincs itt szabadság s vak az erő: |
talán a haszontalan, becstelen |
bérelt kezekkel a jót, a nemest, |
s ki tudja, nem a fegyveres silány |
pusztit-e millió különbet? |
Ne hirdessétek hát az erőt, |
az eddig örökké csak bebörtönözött |
uj vezért, aki uj szeretet, |
az uj vezért, aki uj erő, |
népek örök-nagy versenyét: |
hirdessétek a Teljes Igazság |
istenét, aki átveszi az idő |
legmodernebb harceszközeit, és, |
soha vissza nem rettenve a |
rettenetestől, ágyúkkal is |
hirdessétek a mindenkiért |
hadbaszálló világos erőt, |
laza rendjét, a véletlenek |
szépet és jót tíz ezredév |
a felszabaditott emberért |
és szent kard és szent trombitaszó |
csak ugy lehet, ha Érte küzd |
|
|
|