Grand Hotel Miramonti

Sárbasüllyedt síkok fölött, a nap s a fürgébb levegő túlvilági magaslatán a barbár hegytető elegáns palotájában, függőleges sinek acél- törvénye szerint, hintázó emeletek előtt, suhog a zümmögő lift és benne egyenruhás hódolat hozza-viszi a kényes nőket, elegáns urakat, bonyolítja a szörnyű palota titokzatos anyagcseréjét, ragyogó termek és halk hálószobák között, fel-alá, bezárva őket a zümmögő buvárkockába, melynek üvegén hüvösen átdereng a fölhasitott emeletek tengerfenék-ringása, – a lift csak hordja a husokat, különös virágokat, csak hordja a drága bőröndöket, frakkos urak zsebében mágikus lapjait a pénznek, elfinomult szükségleteit a testnek, csak hordja az elfinomult sok testet, a roppant üzem táplálékát, a lift csak hordja, függőleges sinek acéltörvénye szerint suhogva fel-alá, pompázó terheit, – – és útjába csodálatos törvények parancsa szerint bekötnek a tülkölő országutak, belefutnak a boldog vonatok, mialatt észrevétlen dolgoznak a pénz rejtelmes messziségekig ereszkedő szívócsövei és megindulnak a sárbasüllyedt sikságok, távoli tanyák, vetések, gyártelep, alázatosan fuldokló vér s a munka, hogy ezer átlényegülés után mind fölszívódjanak és sertéscomb és fiatal lányhus egyformán jusson a roppant üzembe és a magába bebörtönözött liftben az egyenruhás hódolat tovább ringhasson a fölhasitott emeletek között s tovább keringjen a vér az elvarázsolt testben, fönt, a hegy tetején, a fürgébb levegő s a fény túlvilági magaslatán, ahol élő arany sugarakban ragyog a megvetett s kifosztott nyomorfekete világ ég s föld között lebegő koronája.