Harminc ezüst
Hallgass, tehozzád nincs szavam. |
Nekem nem kell a keresztény |
önzés papjait is, de neked |
azt mondom: Hallgass, képmutató! |
Hallgass, tehozzád nincs szavam. |
Úgy emlegeted, mosolyogva, |
az igazságot, mint első, naiv |
szerelmét a kész férfi, pedig |
pillanat szólt, sosem az Ur, |
kis pénzedet, a sosem-ismert |
fordulsz a megértő szánakozás |
félelemmel, hiszen ma már |
az osztott koncot véded – – Én |
nem hirdetem a keresztény |
lemondást és tisztelem az |
de te hallgass, mert a harminc ezüst |
te csak a rablók kis cinkosa vagy! |
|
|