Harminc ezüst
| Hallgass, tehozzád nincs szavam. |
| Nekem nem kell a keresztény |
| önzés papjait is, de neked |
| azt mondom: Hallgass, képmutató! |
| Hallgass, tehozzád nincs szavam. |
| Úgy emlegeted, mosolyogva, |
| az igazságot, mint első, naiv |
| szerelmét a kész férfi, pedig |
| pillanat szólt, sosem az Ur, |
| kis pénzedet, a sosem-ismert |
| fordulsz a megértő szánakozás |
| félelemmel, hiszen ma már |
| az osztott koncot véded – – Én |
| nem hirdetem a keresztény |
| lemondást és tisztelem az |
| de te hallgass, mert a harminc ezüst |
| te csak a rablók kis cinkosa vagy! |
|
|